A Tisza-tó története az 1960-as években kezdődött, ekkor kezdték el hosszú tervezés után építeni a Kiskörei Vízlépcsőt, amelyet végül 6 évnyi építkezés után, 1973-ban adtak át. A célja az volt, hogy segítse az Alföld vízellátását és a tiszai áradások szabályozását.
Érdekesség, hogy a tározó feltöltése sem ment egyik pillanatról a másikra,
az 1978-ban fejeződött be, ekkor jött létre a szántóföldek helyén a mai ismert Tisza-tó a lenyűgöző vízfelületekkel, szigetekkel, holtágakkal és sekély csatornákkal.
A Tisza-tó „lelke” a duzzasztómű, amelynek fő feladata a Tisza folyó vizének felduzzasztása az előírt szintre és a tó vízszintjének folyamatos fenntartása. A vízlépcső további létesítményei a vízerőmű, amely hazánk környezetbarát energiaellátásban kap főszerepet és a hajózsilip, ami pedig a Tisza hajóforgalmának folytonosságát teremti meg.
A Kisköre Vízlépcső hazánk legnagyobb vízerőműve, amelyet 1974-ben helyeztek üzembe 28 MW beépített teljesítményével. A folyó felduzzasztásával létrejött vízenergia 4 db csőturbina-generátort hajt, amely fenntartható, környezetbarát módon állít elő villamosenergiát.
A vízerőmű egy Szolnok méretű város éves energiaszükségletét termeli meg.
